7. rész/2 napra egyedül, vagy mégsem?#4. rész

*Harry szemszöge*
Dél körül elaludtunk, s én felkeltem 4kor, mert csörgött a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele, majd kisiettem a szobából.- Igen Paul én vagyok...Ma?...Oké felkeltem a fiúkat és 1 óra múlva ott vagyunk. Szia Paul.-mondtam, majd letettem. Bementem a szobába, s láttam, hogy Niall ébredezik.
- Niall. El kell ma mennünk interjúra. Hívd fel Liam-et és Louis-t hogy készüljenek, negyed óra múlva otthon vagyunk. Én felkeltem Zayn-t meg Leyla-t.-mondtam, majd odadobtam neki a telefont, s ő kiment a szobából, majd hallottam, hogy beszél. Odamentem Leyla-ékhoz, majd költögetni kezdtem őket.
- Leyla! Zayn! Keljetek fel!!-mondtam, majd megráztam vállukat, mire nyitogatni kezdték szemüket.
- Ki az?-kérdezte álmos hangon Zayn, majd megpiszkáltam a haját, s egyből felkelt.
- Leyla kelj fel te is!
- Oké.-mondta Leyla, s már fel is "pattant", s elindult a szekrénye felé.-Kimennétek? Öltözni szeretnék.-mondta zavartan.
- Persze.-mondta Zayn, s elindult az ajtó felé, majd nekiment.- Hé ezt meg ki csukta be? Na mindegy legalább teljesen felébredtem.-mondta, majd kinyitotta az ajtót, és kisétált rajta. Én követem a példáját, s lementem a fürdőbe, mivel Zayn elfoglalta a fentit. Gyors megmostam az arcom, majd a hajam megigazítottam, s kimentem a konyhába enni, ahol Niall-t találtam.
- Kérsz?-mutatta felém a müzlijét.
- Aha. Csinálsz nekem?-kérdeztem.
- Aha.-mondta, majd felállt, s elkezdte csinálni a müzlimet.
- A srácok mit mondtak?-kérdeztem.
- Azt hogy otthon lesznek. És hogy siessünk.
- Értem. Akkor megyek elköszönni Anditól. Hiányozni fog!-mondtam szomorúan, majd elkezdtem vánszolni magam a lépcső felé.
- Harry!-szólított meg Niall a lépcső alján.
-Igen?
- Ha ketten lesztek akkor megkérdeznéd Andit hogy Sussynak van e barátja? Mert nekem nagyon bejön.-kezdett pirulni.
- Persze!-mondtam, majd felszökkentem a lépcsőn, s mély lélegzetet vettem Andi szobájának ajtaja előtt. Bekopogtam, ekkor nem jött válasz, tehát benyitottam. Sehol senki. Átmentem a vendégszobába, s ott találtam a három lányt, ahogy már sírnak a röhögéstől.
- Jól vagytok?-kérdeztem. Elég fura fejet vághattam, mert Andi próbált elkomorodni és úgy nyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben, csak Sussyval mindig előjön a fogyatékos énük. Oké.
- Andi. Én el szeretnék köszönni, mert mennünk kell.
- Ohh.-szomorodott el egy pillanat alatt, majd felugrott, s megölelt. Jól esett az ölelése.
- A telefon számod megadod? Majd hívlak, ha végeztem-mondtam.
- Persze.-telefont cseréltünk, majd félrehívtam Sussyt
- Sussy azt akarom kérdezni hogy.. Niall kérdezi hogy van e barátod? Mert neki nagyon tetszel.-mondtam, s kezdett pirulni, majd szólásra nyitotta száját.
- Nekem nincs, és szívesen elmennék vele valahova.
- Oké akkor. Niall lent van. Menj és beszélj vele-mosolyogtam rá, majd félreálltam, hogy elférjen. Andi lement a konyhába enni, szóval egyedül maradtam Leyla-val.
- Harry! Zayn hol van?-kérdezte Leyla aggódóan.
- Nem tudom. Miért?
- Mert..-vörösödött el.- el akartam tőle köszönni. és olyan rossz érzés hogy te feljöttél köszönni Anditól ő meg.. szerintem el is felejtette ezt.-mondta, majd lehajtotta fejét, s a könnye halkan kopogott a padlón.
- Ne sírj! Biztos a hajával babrál valamit.-mondtam biztatóan, majd megöleltem.