Londonban élek, az ikertesómmal, Andival, és az öcsénkkel, Rolanddal. Az én nevem Leyla, apukánk Robert Schlatter. Én vagyok az idősebb, 18 vagyok, mint Andi, de 4 perccel idősebb. Roland csak 15 éves még, de remekül gitározik, a sulizenekarban is jól teljesített. Sok versenyt nyert már meg, s most megy egy országos versenyre, amit Amerikában rendeznek meg. Az anyukánk meghalt autóbalesetben, még 16 éve. Elég kicsik voltunk, s még nem tudtuk, mi történt. Apa csak annyit mondott, hogy anya elment. Ezt mi úgy értettük, hogy nemsoká visszajön. Minden nap ott vártuk anyát, de nem jött. Amikor 10 évesek lettünk, sejtettük, hogy nem jön vissza többé. Soha. Ekkor egymásra számíthattunk csak, mert úgy hittük, apu hazudott.
*visszaemlékezés*
-Apa! Hogy hazudhattál nekünk anyáról? Gyűlöllek!- ordítottam apára, mikor elmondta, hogy anya meghalt.
-Hogy tehettél velünk ilyet? Soha többé nem akarlak látni!- ordította Andi, majd felrohantunk az emeletre. Bezártuk a szobám ajtaját, majd hirtelen csend lett a szobában, mind a ketten halkan sírtunk.
-Nyissátok ki az ajtót lányok! Beszéljük meg! nem akartam nektek rosszat! Csak még kicsik voltatok, most sem szabadott volna elmondanom. Féltem. Féltem, hogy ezt csináljátok, magatokba roskadtok-mondta lenyugodva.
*jelen*
- Leylaaa!!!!- ordított egy ismerős hang, majd berobogott az ajtómon.
- Mit akarsz már megint Roland??-kérdeztem tőle.
- Segítesz egy dalt eljátszani? Te énekelhetnél, egész jó hangod van-mondta mosolyogva.
- Na jó. Mutasd a kottádat. Ebbe kell 2 gitáros. Akkor várj hozom az én gitáromat.
- Jó akkor. Hmmm- kezdtem el dúdolni- 1-2-3 mehet. Waiting for a girl like you.- kezdtem bele, kb 4 perc múlva be is fejeztük. - Ügyes vagy öcsikém.-mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése